Azok a népek, Sándor, amelyek szeretnek élni és tudnak is élni, tehát van tehetségük hozzá, hogy élvezzék az élet kisebb-nagyobb örömeit, azok a népek szenvedélyes teaivók.

Vegyük a legnagyobbakat közülük, az angolokat és az oroszokat. Mind a kettő elpusztíthatatlan, mind a kettő határtalan teherbírású. A svájciak nem teáznak, mert élni se tudnak. Sajnálják az időt a teázásra, pedig teázni csak kényelmesen lehet, sőt, merem állítani, csak kényelmesen szabad. A németek híg teát főznek, és amelyik német teázik, csak azért teszi, mert a tea olcsó. Az amerikai nem teázik, mert a teának nincs tápértéke.

Egy barátom, évtizedekig élt az Egyesült Államokban, tucatnyi várost végiglakott, ő jegyezte meg igen találóan, hogy a jenkik legszebb álmukként dédelgetik, hogy meg fogják váltani a világot, de erre sohase lesznek képesek, mert mindent az erejüktől remélnek. A jenki mint egyén, a személyi erőszakra készül fel, mint társadalom pedig a strukturális erőszakra, attól kezdődően, hogy kiirtották az indiánokat és egyre fokozódóan, mióta kibújtak az elszigetelődés karámjából és ideológiává fejlesztették a világ megváltását a jenki szupremácia jegyében, elhitetve magukkal, hogy az erejük növekedésével arányosan növekszik a befolyásuk is, ahelyett, hogy teáznának.

Aki teázik, a tea zamatától és illatától okos gondolatokra jut és az okos gondolatokra épített diplomácia hozza az eredményeket, nem a tejkonzerv és a túlcukrozott kávéval táplált és fejlesztett erő.

Gondoljon csak a vietnami fotókra. Kétméteres jenki izomkolosszusok vonszolnak filigrán vietnami partizán foglyokat, de azok a törékeny emberkék máig se adták be a derekukat és ezután sem hajolnak meg az amerikaiak fizikai erőfölénye előtt. Nota bene a vietnamiak is sok teát isznak, élvezettel isszák, és szótlanul töprengenek, legfeljebb nagy halkan néhány szót váltanak a teaillatban….

Gyönyörű! – Két fehér kezét óvón tartotta a teafőző mellett. – Nézze, Sándor! Buzog a víz, aranyszínű, azaz most már borostyánszínű zamatot old ki a teából. Magának van érzéke a statisztikákhoz, bizonyára figyelemre méltónak találja, hogy a teázó Angliában az erőszakos bűnözők, tehát a gyilkosok és a nemi terroristák kilencvenegy százaléka nem teázó típus.

Velem tart, Sándor?

(Szilvási Lajos - Légszomj)